Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Előre is elnézést, ha a poszt kicsit angolcentrikus, vagy sok angol kifejezést zsúfolok bele. Egyrészt a magyaron kívül e nyelvet bírom leginkább, másrészt a szakirodalom (részben a tárgy miatt, részben társadalomszociológiai okból, harmadrészt az angol nyelv szépsége okán) angol nyelvű, és ez így jó. Broadside, high seas, man-of-war, a címbeli kenning, mizzenmast… ennél csak Alicia Keys lábai szebbek. No de lássuk, miről is beszélünk - írja Iustizmord, majd belekezd az immáron legendás gigaposztjai egyikébe...

Érdekes dolog az emberi gondolkozásmód. Az elmúlt pár évezredben igen sok olyan eszközt találtunk ki, mellyel hatékonyan és gyorsan sebezhetjük, gyilkolhatjuk, vagy épp kínozhatjuk egymást. Rengeteg időt és energiát fektettünk ezek tökéletesítésébe, azaz, hogy minél könnyebben lehessen ölni velük. A háborúk során aztán ezek rengeteg emberéletet oltottak ki, rengeteg szenvedést okoztak - működési elvüktől függetlenül. És mégis: vannak fegyverek, melyekre tisztelettel tekintünk, melyeket valamiért „nemesnek”, meg „lovagiasnak” meg „elegánsnak” tekintünk.

Azt hiszem, hogy nem tévedek nagyot, ha azt mondom...

Véletlenül botlottam ebbe a témába: olvastam az Ouradourról szóló cikket, de bevallom, eddig nem is hallottam a lenti norvég történetről. Sajnos nagyon kevés anyagot találtam róla, épp ezért nagyon rövidre fogtam, egy kis áttekintéssel. Csak fő vonalakban, inkább a norvég gondolkodásmódot igyekeztem amennyire lehetett, pár sorban kiemelni. Tanulságul a napjainkban hajtogatott "békét a világban, minek a hadsereg?" gondolkodásmódúaknak, és temészetesen mementóul az áldozatok emlékének – írta kísérőlevelében hiryu2,0 kolléga.

Most telefonált egy régi olvasónk, aki azzal az elképesztő hírrel szolgált, hogy most (2011. május 18., szerda, 15.02 óra) a Honvédelmi Minisztériumnál nincs kitéve gyászlobogó.

Aki még nem tudná: a tegnapi napon, kedden, május 17-én két magyar katona meghalt egy afganisztáni műveleti területen (nyugodjanak békében, részvétünk a hozzátartozóknak!), s további katonák sérültek meg életveszélyesen, illetve súlyosan.

A hitetlenkedőknek mondom, hogy fotót is készített, de a telefonomból nem tudtam áttenni a blogra, de amint sikerül, azt is felrakom ide (ápdét: felraktam; nem egy színes-szagos magazin-minőség, de ez van).

A hadtörténelem lapjaira számtalan katonai alakulat írta fel nevét dicsőséges háborús szereplésével, vagy akár szerepléseivel. Ezen a blogon is sok olyan poszt született, ami ezek közül jópárnak állított emléket, vagy mutatta be jelenkorig tartó történetüket, mindennapjaikat. Így hát itt az idő, hogy bővítsük a listát egy számunkra jószerével ismeretlen, ám hazájukban legendás katonai egység bemutatásával. Kedves olvasók, következzék hát Ausztrália és Új-Zéland közös expedíciós alakulata, az Australian and New-Zealand Army Corps, vagyis az ANZAC.

   Budavári csata

2011. május 22-én

 Az 1849-es májusi budai ütközetet felelevenítve  május 22-én, vasárnap      a budai Várban  hagyományőrző megemlékezés  lesz. A Magyar Hagyományőr Világszövetség felkérésére korabeli egyenruhákba bújt gyalogos-, tüzér- és lovasalakulatok adnak bemutatót, némi koszorúzással és huszárkonyhai   bemutatókkal fűszerezve.

 Az ütközetre emlékezők között lesznek a Wysocki Légió  (ajánlott olvasmány: www.wysocki.hu/) tagjai is, akik évek óta részt vesznek a hagyományőrzők munkájában.

A fényképen (középen, lengyel zászlóval és kék egyenruhában) is ők láthatók, a 2009-es budavári eseményen készült a kép, amelyet jóváhagyásukkal közlünk.

Programtervezet: 9 órától koszorúzások a Kapisztrán téren, a Dísz téren és Görgey Artúr tábornok szobránál, majd fegyverbemutatók, huszárkonyhai főzés, kötetlen kapcsolódások, szokásos fegyvernemközti ugratások.

Kalandra fel, várunk minden bámészkodni és emlékezni vágyót jövő hét vasárnapján!

Ismereteink szerint a demokráciának ugyanúgy számtalan meghatározása létezik, mint a katonai fegyelemnek. Mai rövidhírünk alapja (amivel a Lemilblog bulvárszerkesztősége rukkol elő ezen a verőfényes májusi szombaton) egy olyan információ, melynek látszólagos könnyedsége mögött mindkét fogalom (mármint a demokrácia és a katonai fegyelem) egyaránt felsejlik.

Az elmúlt hetek híre (Oszama likvidálása mellett) az volt, hogy a brit trónörökös idősebbik fia megházasodott. Nem fogunk az ezerszer leírt részleteken rugózni; nem érdekelnek az esküvői meghívottak, azok ruhái és fogyókúrás szokásai, sőt: ezek interperszonális kapcsolataik is hidegen hagynak (noha volt ott pár olyan bringa, akikről szívesen megnéznénk egy home-videót).

Oszama bin Laden pár nappal ezelőtti (?) likvidálása elképesztő indulatokat és közlési kényszert szabadított fel a magyar blogoszférában (is). Ha nem látom a saját szememmel, magam sem hiszem el, hogy a mai napon már a Velveten is nemzetközi jogról, különleges alakulatokról és terrorizmusról folyt az eszmecsere a hozzászólások között ahelyett, hogy az emberek azon lamentáltak volna, hogy a valóságsókban ki kivel lép orális szexuális kapcsolatba, menő-e a borotvált vénuszdomb, vagy hogy milyen színek lesznek 2011 nyári befutói...

Szóval a gyomrom összeszorult és gyorsan eldöntöttem, hogy a véleményeket sürgősen be kell csatornázni egy szakblogba, mert ez így nem mehet tovább...

Ezt a posztot hiryu2,0 barátunknak köszönhetitek, aki nagy Mosquito fun fan hírében áll. A poszt maga kicsit dokumentarista és feszegeti az blogokban szokásos terjedelmi határokat, de biztosan állítom: megéri az embernek végigrágnia magát rajta. A poszt felvezetése felveti a villámháborút, mint a hadtudomány szemszögéből értelmezhető jelenséget, ezért a szerző engedelmével kiegészítettem a posztot egy rövidke elméleti eszmefuttatással, ami a vadászbombázók kialakulásához jól jöhet.

Zig Zag szerk.

Az Oroszország – Szovjetunió – Oroszország történelmi tengelyen végigtekintve hamar beláthatjuk, hogy az orosz néplélektől korántsem idegen a politikai merénylet gondolata, legfeljebb bizonyos időszakokban nem az aktuális uralkodó osztály képviselői ellen, hanem épp az ő megrendelésükre követték el azokat. Ilyen érának gondolhatnánk a szocializmus Leonyid Iljics nevével fémjelezett szakaszát is, ez azonban tévedés. Egy ízben még a dús szemöldökű főtitkárnak is szembesülnie kellett a nyugtalanító érzéssel: milyen is célpontnak lenni. Vegyük hát szemügyre közelebbről a hidegháborús évek szovjet történelmének ezt a szintén nem túl közismert részletét. 

Tizenötödik alkalommal rendezett Nemzetközi Makett Kiállítást és Versenyt a Mosonmagyaróvári Makettező Klub április 16-án és 17-én, a helyi egyetem által biztosított épületkomplexumokban. Ennek alkalmából (Tiboru biztatására)  Machaerophorus Isten, a Bajonettek Ura kolléga összedobott egy kis helyszíni beszámolót - sok-sok képpel.

Át is adom neki a szót.

A Lemilblog Házitrollja folytatja címer- és zászlótani kalandozását a fekete kontinensen. Mai posztjában is rácsodálkozhatunk Afrikára, és talán nem lesz értelemzavaró azt mondanom, hogy ez a kontinens nem is egyértelműen fekete, hanem ellenkezőleg: roppant színes…

Ace22 tűzfegyveres sorozatának 3/2-ik része következik, s innen is tájékoztatom a szerző népes rajongói klubját, hogy a kolléga megkapta a meghívót és innen kezdve saját jogú szerkesztőnek minősül. Az előléptetéseknél kötelező köröket a tavaszi lemilbulin tudhatja majd le.

Egy kis csúszás után végre olvasható a norvég hadseregről szóló poszt második része. Ha annak idején te is Észak Őrzőire szavaztál (ahelyett, hogy a portugál, a cseh vagy a francia különlegesek iránt tanúsítottál volna érdeklődést), elemi kötelességed elolvasni ezt az írást is!

A mai blogbejegyzéssel folytatódik az amerikai háborús plakátokat bemutató posztsorozat. Mint az a címből és a nyitóképből kiderülhetett, mai alanyunk az Egyesült Államok Légiereje, vagyis annak minden féle nevű jogelődjei. Gondolhatná a nyájas olvasó, hogy ilyen légierős plakátokból könnyedén lehet válogatni az interneten, de sajna nem így van. Engem legalábbis meglepett, mennyire kevés igazi háborús propaganda plakát lelhető fel a világhálón. Aki talál olyan oldalt, ahol még legalább ennyi légierős plakát van, ne szégyellje kommentben belinkelni. És akkor lássuk a kissé sovány eresztést.  

Itt az idő, hogy munkára fogjuk a tavaszi felmelegedés miatt ellustulásra hajlamos neuronjainkat. Az amerikai kollégák bajban vannak, mert közel 12 éve nem boldogulnak egy mindössze 30 soros titkosírással, amit egy hulla zsebében találtak.

Kattints erre a linkre, tanulmányozd a két papírdarabka másolatát és gyere elő a farbával!
 

Előre szólok, hogy egy roppant személyes kitárulkozást fogtok másodperceken belül olvasni. Bízom a diszkréciótokban, s tudom, hogy minden köztünk marad.

Nos, Tiboru alapító atya egyik gyermekkori rögeszméje (a számos felnőttkori mellett) a címerek és a zászlók. Egy időben komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy tudományos népszerűsítő hajlamának megfelelően heraldikai és vexillológiai blogot indít (tessék ide kattintani, ha nem hiszitek, hogy imádja a címereket), aztán egyéb elfoglaltságai támadtak, s szinte meg is feledkezett az egészről, mígnem pár nappal ezelőtt levél várta a postafiókjában.

El bírjátok képzelni, mit érzett, amikor Házitroll kolléga azzal kereste meg, hogy van neki pár posztnyi anyaga a különféle címerekről. Erőt vett magán, betördelte, és (fogcsikorgatva) kellemes szórakozást kíván mindenkinek.

2010 júniusában a VirusBlokAda IT-biztonság-technikai cég szakemberei egy új számítógépes féreg tanulmányozásába kezdtek. Meglehetősen nagy mérete már az elején szemet szúrt nekik, de mikor elkezdték mélyebben is beleásni magukat a kártevő program kódjába (ami egyáltalán nem volt egyszerű), akkor egymás után érték őket a meglepetések. Eléggé gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem egy szokásos vírusról van szó, hanem valami nagyon más dologról. Valami sokkal komolyabbról. Folytatni kezdték az elemzést, a férget pedig a benne megtalált kulcsszavak alapján Stuxnet féregnek nevezték el.

A tavaly szeptemberi első, majd a novemberi második rész után molnibalage kolléga légi harcászatról szóló cikksorozatának harmadik részét olvashatjátok a mai ajánlatunkban.

Szükség van-e az országnak légierőre, Gripen-MiG 29, szóval csupa olyan téma, ami felpiszkálja a szakértők (és a lelkes műkedvelők) fantáziáját.

Már mindent tudtok, csak a linket nem. Nos, molnibalage cikke ide kattintva érhető el.

A kommentelési lehetőséget meghagyjuk, tehát nyugodtan dicsérjétek vagy osszátok ki a szerzőt itt vagy odaát; olyan típus, aki meg tudja védeni magát :-)

A Lemilbog teljes szerkesztősége (és olvasóink túlnyomó hányada) egyetért azzal, hogy a demográfia a tágan értelmezett biztonságpolitika jelentős összetevője. Megfelelő számú gyermek születése nélkül a nemzet önreprodukciós képessége sérül, arról nem is beszélve, hogy egy felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszerben eléggé nyugtalanító kérdés az, hogy miből fogja az állam fizetni a nyugdíjamat mondjuk harminc-negyven év múlva..?

Mai rendkívüli különkiadásunk újabb mérföldkő a LEMIL történetében. Mivel Papírzsepi kolléga nagyobbik lánya éppen ma, április 1.-én lett három éves, az apukája ezen alkalomból ajándékkal kedveskedett Nektek és a blognak. Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy ez a bolondok napja. Nem kell mindent komolyan venni.

Fogadjátok sok szeretettel a LEMIL blog első lovagos-királylányos meséjét!

Figyelem! A következő történet teljes egészében a borgőzös agy szüleménye. Bármilyen hasonlóság vélt, valós, vagy virtuális személyekkel és eseményekkel csak is az olvasottság következménye lehet. A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze alapító atyáját, szerzőjét.

Ha jól számolom, kereken negyven nappal ezelőtt a Lemilblog olvasói úgy döntöttek, hogy a francia, a cseh és a portugál különlegesek helyett inkább a norvég hadseregről szeretnének olvasni. A szavazati arány ráadásul eléggé meggyőző is volt: a 819 leadott voksból 367 (vagyis közel 45%) ment az északiakra.

Nos, kicsit késve bár, de a poszt (legalábbis annak első része) elkészült, s ide kattintva lehet elolvasni.

Papírzsepi sorozatának harmadik (befejező?) részét olvashatjátok az alábbiakban, aki azzal a biztató mondattal kezdi, illetve folytatja, hogy: atomreaktorok ugyanakkor nem csak fix telepítésűek lehetnek; járműre is kerülhetnek.

Gondolom, mindenki örül - teszem hozzá ezt én, tiboru.

És innen kezdve ismét Papírzsepi kollégáé az összes szó.

Alapjában véve gazdasági-pénzügyi kérdésről lesz szó, az már csak véletlen, hogy érintjük a nácikat és a francia kémeket, afrikai diktátorokat, gazdasági szabadságharcot, pénzügyi magánéletet, Obama elnök köreit, a magyar vez és persze Da Vinci-kód vagy a Moszad sem maradhatnak ki.