Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Egy értelmetlen összecsapás, nem messze a mexikói határtól. Ez volt a Palmito Ranch-i ütközet, az amerikai polgárháború utolsó csatája.

A magyar blogoszféra állapotáról elég sokan (és elég sokat) vitatkoznak manapság, s ha formában vagyok, viszonylag régi bloggerként olykor én is kifejtem a véleményem. Most azonban nem az értékítélet ideje van, hanem az objektív tájékoztatásé.

Az a helyzet, hogy több, mint egy héttel ezelőtt régi ismerősöm, Sebestyén Eszter pszicholingvisztikus egy interjút kért tőlem arról a Tóásó-ügyről, amiről egyszer már egy vitaposztot is írtam itt, a Lemilen, s a Transindexnek egy interjút is adtam a jómúltkorában. Elküldte a kérdéseit, amelyekre a legjobb tudásom szerint válaszoltam. Eszter megemlítette, hogy az Egyenlítő blogban fog megjelenni, de előtte a szerkesztők leellenőrzik az általam mondottakat, utánajárnak néhány részletnek. Oké, mondtam, mi sem természetesebb.

1956 nyara: egy elszabadult vörös robotgép Amerika felett! Üldözés! Légiharc! Rakéták! 

Következzék a  palmdele-i légicsata  története.

Sok, a páncélosok iránt rajongó várta  türelmetlenül ezt a napot, mert ma mutatkozik be hivatalosan a moszkvai díszszemlén  az új orosz nehézpáncélos,  a T-14 Armata.

 Ami  véleményem szerint a nem is annyira forradalmi és az ellentmondásai is megérnének egy misét.  De az ünnep alkalmával inkább foglalkozzunk a Szovjetunió és Oroszország harckocsifejlesztésének néhány valóban érdekes tervével.

Furcsa kérésnek teszünk eleget, a jenki filmipar és a katonaság kapcsolatát boncolgató cikk szerzője, Havasmezői Gergely keresett meg minket egy ajánlás erejéig, mi pedig erre nyitottak vagyunk, mivel ez a kérdés abszolút a Lemil témáiba illeszkedik. Arról már nem is beszélve, hogy az Angyalbőrben sorozat (Mafilm - HM közös produkció) után úgyis csak vágyakozunk színvonalas katonai filmekre. 

Berlin felé, Budapesten át, tankok helyett motorral, avagy a történelem ismétli önmagát?

"A LEGFELSŐBB FŐPARANCSNOK PARANCSA

Moszkva, 1945. május 1.

20. sz.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, tisztesek és tiszthelyettesek, tisztek és tengerésztisztek, tábornokok és tengernagyok!

Szovjetunió dolgozói!

Országunk ma Május Elsejét, a dolgozók nemzetközi ünnepét ünnepli.

Ebben az évben Hazánk népei Május Elsejét a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének körülményei között ünneplik.

Ahogy a dakota közmondás is állítja: a jó hírnek sólyomszárnyai vannak. A hétvége sajtója tele volt a szenzációval: a 2009-es Santa Cruz-i rajtaütés után szinte pontosan hat évvel Tóásó Előd átlépte a bolíviai-chilei határt és holnap (hétfőn, 2015. április 27-én) idehaza lesz.

Még mielőtt az újságírók teljesen szétcincálnák, s Friderikusztól Havas Henriken át a Nők Lapja Café ügyeletes szerkesztőjén keresztül a Gyáli Mozaik is készítene vele interjút, úgy gondoltam, hogy egy rövid vitaposzt erejéig a Lemilblog is megemlékezik a történtekről.

Mostani posztunk az egyik izraeli elit alakulatban szolgálókról emlékezik meg. Ellenőrzött szülők, szigorú kiválasztási procedúra, akár egy évnél is tovább tartó kiképzés, harci bevetések sora, és a saját temető. Következzenek a sajtófotókról jól ismert egység tagjai: az Oketz-ben szolgáló kutyák.

Üsse kavics, azért írunk a gazdáikról is....

XXVII. tavaszi emlékhadjárat 

Idén sem marad el, újra itt a "huszáros" rendezvénysorozat, indul a Tavaszi Emlékhadjárat. 

Résztvevők: a Magyar Hagyományőr Világszövetség valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség mintegy 60 tagegyesülete.

A programok pár napja kezdődtek Tiszafüreden, majd folytatódtak Horton, Boldogon. Ma, április 04-én, Tápióbicskén, holnap Dányban és április 06-án, húsvét hétfőn Isaszegen. A részleteket itt lehet olvasni. Ízelítőül megnézhetitek a tavalyelőtti tápióbicskei és isaszegi bemutatót.

Pont egy évvel ezelőtt volt itt egy írás a történelem egyik nagy csatájáról, ami elnyerte az olvasók tetszését. Akkor sokan kommentben kérték, hogy legyen még hasonló csataleírás. A mai dátum kiváló időpont arra, hogy megemlékezzünk a Galaktikus Polgárháború döntő ütközetéről, ami alapjaiban változtatta meg a Galaxis sorsát. Az Endor melletti csatáról lesz szó. A jelenleg legismertebb dokumentumfilm sajnos csak felületesen és némiképp idealizálva mutatja be az ütközetet, méltatlanul hanyagolva az előzmények bemutatását, és elhallgatva számtalan hőstettet. Mint minden csatát, ezt is megelőzte számos érdekes történés, és a döntő ütközet utóélete is sok érdekességgel szolgál.

Vendégposztunk szerzője, Prohászka Zoltán a sorozat harmadik részét is közzéteszi, íme, feltesszük az íre a pontot, éppen a lengyel-magyar barátság napján, március 23-án. A korábban már közölt két bejegyzésben rövid áttekintést adtunk a II. világháború idején a Magyarországra került lengyel menekültekkel foglalkozó szervezetekről, részletesen bemutattuk idősebb Antall József és Henryk Sławik tevékenységét, illetve írtunk a lengyel katonák magyarországi helyzetéről. A katonain kívül a menekültkérdésnek civil vonulata is van – az alábbiakban ennek a bemutatására vállalkozunk. Az 1939. szeptemberében Magyarországra érkezett menekültáradatra az ország nem volt felkészülve, az első menekülteket magánszállásokon, családoknál helyezték el.

A Lemil blog hasábjain nem egyszer szerepeltek már a "csodálatos repülő izék" egészen a kezdetektől, a legkorszerűbb vasmadarakig bezárólag. Valószínű, hogy a blog olvasóinak nagy többsége legfeljebb csak utasként élte át valaha is a repülés valóságos élményét; de még azok is, akik aktívan repkednek, nem valószínű, hogy napi szinten ülnek be egy II. világháborús, vagy modern katonai repülőgép botkormánya mögé.

             Irány a Vár!

Március idusán sok igényes program várja a nézelődőket, kíváncsiskodókat, ezúton ajánlunk egy programcsokrot.

A rendezvénysorozat helyszíne a budai Vár, lesz itt Vármúzeumi kiállítás, fegyveres bemutató, parasztgolf (!), kutyavásár, fotózkodás biodíszlettel.

Lesz alkalom a korabeli kokárda elkészítésére (a közönséges mai kokárda fordított színsorrendű, jobbra látható egy útbaigazítás igazi forradalmárok részére), csábít a levéltári időutazás, kézműves foglalkozás, huszárpróba, fakardvívás, Toldi - próba, kulcskapkodó, ágyúlövészet gyerekeknek.

Ha elmentek, megtekinthető a vármúzeumi bemutató, levéltári szemle és lesz szablyavívászat is. A Magyar Kard Napja programjai is ígéretesek, hívógatóak.

A II. világháború nagy hadviselő nemzeteit szemügyre véve az olasz mellett a japán hadiipar volt az, melynek teljesítményét a külföld alapvetően negatívan ítélte meg. Ennek összetett okai más lapra tartoznak, de annyit bizonyosan elkönyvelhetünk, hogy mennyiségi és minőségi értelemben is szerény lehetőségek álltak a császárság rendelkezésére. Az utolsó békeévben a japán ipari termelés pl. kevesebb, mint harmada volt a németnek, és a munkaerő-állomány fele a mezőgazdaságban dolgozott; a háború résztvevői közül csak a Szovjetunió produkált még hasonlóan magas, az elmaradottságot jól kifejező arányt.

A belpolitikai sajátosságok is kedvezőtlennek bizonyultak. A Kelet-Európát felprédáló két nagyhatalommal ellentétben "Nagy-Japán" nem volt rögeszmékre alapított totális diktatúra, de széles támogatottságú parlamentáris demokrácia sem, így nem létezett olyan teljhatalmú kormányzat, amely felülbírálja az egyes érdekcsoportokat és világos külpolitikai irányvonalat érvényesít. A kiterjedt hatalmú nagyipari trösztök (zaibatsu) nem tűrték a gazdaságpolitika központi irányítására vagy ellenőrzésére tett kísérleteket, a velük érdekszövetséget alkotó, meglehetősen harcias katonai vezetés pedig megőrizte befolyását a hadiiparban.

"Ezredünk Kászonyi [József] ezredes vezérlete, s a 3-ik hadtest tábornoka, Damjanich parancsnoksága alatt állott. A 2-ik [Hannover] huszárezreddel és gróf Woroniecki [helyesen: Poniński] lengyel légióbeli dzsidás osztályával egyesülve, s a szolnoki vaspálya előtt állást foglalván, a császáriak tüzérségét erélyesen megtámadta, s minden ágyúját, lőkészletét, pénzét és társzekereit hatalmába keríté, s az ellenhad nehéz- és könnyűlovasságát tökéletesen szétverte. Puchly [János] alezredes a balszárnyon Abony felé saját osztályával 3 vasas osztályt [azaz hat század vértest] rohant meg s vezéröket megsebesíté. Azonban kevésbe múlt, hogy hősi bátorságáért életével nem lakolt. Mert a német lovasság egészen körülkeríté személyét; de Szilvay kapitány segélyére sietett, vitézül kivágta, s megszabadítá őt embereivel. Ez alkalommal mind Puchly, mind Szilvay nehéz sebeket kaptak, de az ellenfélt szétverték, s diadalmasan tértek vissza huszárjaikkal. Melczer főhadnagy szakaszával ágyúfödözeten állván; midőn észrevette, hogy mi a császári tüzérséget megrohanjuk, nem állhatta meg, hogy szakaszát szintén ne vezesse rohamba, s az ellenféltől elszánt bátorsággal két ágyút foglalt el. Minek következtében Puchly,

Ha jól tudom, akkor nem lett még Lemil posztból kötet. Ezen sürgősen változtatnom kellett, ezért “Útlevelet vegyenek”(2010)című és nektek köszönhetően nagysikerű posztomból írtam egy könyvet.

Akkor még nem tudtam, hogy a téma körül ekkora botrányok robbannak majd ki, hiszen az első kiadás megírásakor még nem született meg a Magyar Letelepedési Államkötvény Program, Welsz Tamás kezét szorongatta párttól függetlenül minden politikus és celeb, az EU még nem kapta meg a Máltai Egyéni Befektetői Bevándorlási Program tervezetét és persze magyar útlevelet sem árultak az interneten óccsóér’.

A könyv első változata végül 2012-ben készült el*, a címe “Második útlevél vásárlás és üzleti letelepedés” lett. Szakkönyv, a különböző lehetőségek rövid filozófiai bemutatása szerepel benne, meg 2014. nyaráig az összes állampolgársági program részletes és szinte az összes letelepedési program szintén részletes bemutatása, meg a klasszikus csalások. Amióta megírtam, folyamatosan át kell írni, de erről mindjárt. Megrendelni itt kéretik.
Érdekes módon a könyv megírásakor nem is sejtettem, hogy a téma Magyarországon még túl forró, mintha a Terrorista Kézikönyv 2. részét alkottam volna meg. De ezzel nem is untatnálak titeket. Még érdekes lehet, hogy végül a magánkiadás mellett döntöttem, illetve nem könyvet adok el, hanem egy bérletet. A különféle üzleti letelepedési programok ugyanis szinte hetetente változnak, én pedig nem voltam képes olyan írást eladni, amely esetleg elavul, mire az olvasó kezébe jut. Ezért évente javítom és bővítem, az új változatot meg elküldöm a korábbi vevőknek ingyér. Kritikai sikerre számítok, azaz 10 rendőrnek, talán ugyanennyi ügyvédnek és érdeklődőnek tudom küldeni, hiszen szakkönyv, ráadásul csak és kizárólag e-book, aránylag kevés lírai töltelékkel. Mondjuk, miután az első változatot elküldtem pár ismerősnek, alig egy hónap múlva már vissza is jutott a hír, hogy nálam élelmesebbek fejezetekre szedve, saját műként árulják tehetős ügyfeleknek sok-sok pénzért. Van még mit tanulnom a műfajban az biztos. Majd elfelejtettem, a könyv ajánlásait Tiborunak és Bodoky Tamásnak köszönhetem.

1945. október 9-én a Louise névre keresztelt, nagy erejű tájfun elérte Okinavát, miután váratlanul irányt változtatott az óceán felett, nem hagyva időt az ott állomásozó amerikai csapatoknak a felkészülésre. 44 hajó elsüllyedt vagy súlyosan megrongálódott, továbbá megsemmisült az épületek négyötöde és a raktáron lévő ellátmány, használhatatlanná téve a sziget katonai létesítményeit. Ma alighanem csak néhány meteorológus tartja számon ezt a katasztrófát, merőben más lenne azonban a helyzet a világtörténelem alternatív alakulása esetén. A tájfun következtében ugyanis egy becslés szerint másfél hónappal kellett volna elhalasztani az Olimpia-hadműveletet, a partraszállást a legdélebbre fekvő japán főszigeten, Kjúsún.

Korábban már ajánlottuk a túrát itt, a Lemilen, sokan kértétek a fényképeket és az úti beszámolót, hát tessék. Kezdetben vala az alagutas írás, az elég jó olvasottságon felbuzdulva megszerveztük a túrát. A kereken egytucatnyi jelentkezőből az indulás napjára végül 11 maradt, de könnyedén túltettük magunkat a veszteségen. Egy szegedi hagyományőr barátunk családi program miatt lemorzsolódott, de ígérte, hogy jövőre eljön (hacsak megint nem tesz keresztbe az anyósa). Előre szólok, hogy olyan kép, amelyen mindannyian rajta vagyunk, olyan nincsen. Már csak azért sincs, mert főcsapatra és utóvédre bontottuk az erőket, az utóvéd programja pedig nem is találkozott a mienkkel. Mint ahogy mi sem találkoztunk velük, de ezt akkor még nem sejtettük. A főerő nyolc tagja szombaton reggel így indult a túrára:

Az első részben megismertük a keveréses kódokat, a mono-alfabetikus kódokat, valamint a homofonikus rejtjelezés alapjait. Épp ott tartottunk, hogy Etien Bazaires 1893-ban feltöri a homofonikus kódok királyát, a Grand Schiffet, amivel újabb hatalmas szöget ver be az egyábécés rejtjelezés sírjába.

A Charlie Hebdo elleni támadás ismét felizzította a szenvedélyeket. Ennek „oka” a muszlim vallás ember ábrázolási tilalma, valamint a Próféta megsértése. Ki is volt Mohamed, ez az összetett személyiség? Mi tagadás, félve merem feltenni az inkább vita, mint villámposztot! Íme:

Mohamedről azt is tudni kell,- ezt a muszlimok nem reklámozzák a vitákban-, hogy nem egyszerűen csak vallásalapító volt, mint Jézus, hanem egyúttal államférfi és hadvezér.

„A tehén egy rejtélyes állat, de én megfejtem!” mondja a klasszikus, most pedig eljött az idő, hogy a rejtjelezésnek és a titkosírások feltörésének művészet a Lemil hasábjain is megjelenjen. Már csak azért is, mert a XX. századig a rejtjelezés elsősorban a diplomácia és a katonaság játéktere volt – meg esetleg a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt” területeké. Tehát a rejtjelezés alapvetően befolyásolta a történelem menetét.

Az első tárgyi emlék i.e. 1500 körülből származik: egy ékírásos rejtjelezett táblácska. Az agyagmáz-készítés titkairól szól.

A téma hatalmas; egy egész élet sem elég az alapos megismeréséhez. Ráadásul tele van érdekességekkel, melyek külön-külön is megérnének egy-egy posztot. Úgyhogy ezzel a két részes írással most csak annyi a célom, hogy elmeséljem az alapokat és felkeltsem az érdeklődést eme rendkívül érdekes terület iránt.

Az elmúlt két év egyik (a hírek fontossági sorrendjében méltánytalanul hátracsúszott/hátracsúsztatott) botránya volt a nyelvvizsgákkal összefüggő visszaélés-sorozat, melynek lokális csúcspontjaként valamikor 2014 szeptemberében a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség nagyságrendileg úgy ezer gyanúsítottal szemben fejezte be a nyomozást.

Bűnük az volt, hogy minden jel szerint jó pénzért (esetenként 100-300 ezer forintért, de hallani félmilliós, sőt 900 ezres összegekről is) megvették a nyelvtudás meglétét igazoló papírt, mert vagy a beosztásuk miatt volt szükségük rá (egyes, főként állami hivatalok és más munkaadók bizonyos munkakörök betöltéséhez megkövetelik a nyelvtudást, azaz inkább úgy fogalmaznék: a nyelvvizsga-bizonyítványt), vagy simán a nyelvpótlék bezsebelését tartották szem előtt (információink szerint ez utóbbiból volt a kevesebb).