A minap Hiryu2,0 új feladatot kapott: ifjú kollégákat kellett istápolnia. Mégpedig anyucika kicsi pubikáit. Rögtön el is kezdte visszasírni a "régi szép idők" sorkatonai szolgálatát... de tényleg jó volt az? Ma is jó lenne...?  

Ezek bizony régóta és gyakran fel-felbukkanó kérdések. De nézzük más oldalról: egyáltalán kell-e Magyarországnak hadsereg és kiképzett katona (sor- vagy tartalékos, szerződéses)? És ha kell, az milyen fegyverzettel, kiképzettséggel rendelkezzen? 

Valamilyen válasza mindenkinek van - legfeljebb nem tudja rendesen megindokolni, csak érzelmi alapon nyilatkozik - de összefüggéseiben megvizsgálva még nem nagyon láttam, hogy valaki elgondolkozzon erről és le is írja a véleményét.

Úgyhogy itt az ideje, hogy vitatkozzunk ezen egy kicsit! Ám mielőtt hozzákezdenénk, érdemes gyorsan, de alaposan végignézni a kérdés szakmai alapjait és hátterét - a legelejétől indulva a mai helyzetig. Ehhez viszont szakértőt hívtam, így most át is adom a szót apámnak,  Idősebb Papírzsepinek.

Hosszú szünet után a lemilblogon újfent az amerikai háborús propaganda plakátterméséből válogatunk. Jelen posztban azonban nem nagyon találunk majd acélos tekintetű rangereket, rettenthetetlen nyugalmú tengerészeket, vagány pilótákat.

A mai poszt témája ugyanis az elővigyázatosságra felhívó plakátok lesznek. Mint majd láthatjuk, ezek sem nélkülözik a vicces, karikaturista megjelenéseket, viszont itt már láthatunk majd süllyedő hajót, száját jártató tiszteket, hadifoglyot, szomorú kokkerspánielt és vízihullát is. Na, de nem spoilerezek, lássuk a plakátokat.

Az elmúlt hetek lazább posztjai után ma egy betonkemény történet van napirenden. Az eddigi témáihoz illeszkedően Hiry2,0 ezúttal Deir Yassin történetével foglalkozik. Ennek a -Jeruzsálemtől nem messze elhelyezkedő- településnek a neve, akárcsak Lidice, Babil Jar, Oradour, vagy My Lai, mára fogalommá vált. Az Izraellel szemben állók számára pedig a hódító, terjeszkedő cionizmus jelképévé. Mielőtt Hiryu2,0 átvenné a szót, külön felhívom a figyelmet a blog kommentezési szabályainak betartására!

Majd egy évvel ezelőtt ajánlottuk először Molnibalage vendégszerzőnk és törzsolvasónk légi hadviselésről szóló dolgozatának első részét azok számára, akik például a Discovery Channel® kisfilmjeinél kicsit jobban szeretnének elmélyedni a témában. Nos, az amúgy sem egy átlagos Örkény: Egyperces   hosszúságával bíró mű „brutális kibővítésen” és lektoráláson esett át, így itt az ideje, hogy újból felhívjuk rá a figyelmeteket. A javított verzió itt érhető el, míg – azoknak, akik még nem olvasták – a változatlan második és harmadik rész eminnen. Kommentálni – kommentelni lehet nálunk vagy a HTKA-n, ahogy a művelt orosz mondja: „up to you”.

Augusztus elseje lévén Titus barátunk egy nem túl ismert hadjáratra és évfordulóra hívja fel a figyelmet, íme olvassátok három felvonásban az 1849-es moldvai kitörés (igen, jól olvastátok, külországi hadjárat 1849-ben!) és a székely Thermopülai történetét. 

Az 51-es körzetről szóló poszt után volt egy szavazógép. Ebben bárki szabadon szavazhatott úgy, hogy nem kellett tartania a FBI-tól vagy a CIA-tól, sőt, még a Szalai-kommandótól sem. A szavazás eredményeként kiderült, hogy az olvasótábor alapvetően három nagy részre bontható. 30% szerint nincs itt semmi humbug, minden úgy van, ahogy leírtam. Ám 30% szerint az egész csak egy sokkal titkosabb létesítmény fedőintézménye, másik 30% pedig még azt is szentül hiszi, hogy az ufók köztünk járnak. Sőt, a maradék 10% is feltételez egy másik –még titkosabb- támaszpontot valahol. Ekkora közönségigény mellett nem mehetek el szó nélkül. Így egy rövid nyári bulvár poszt erejéig nézzük meg, hogy melyek azok a helyek, melyekhez képes az Groom-lake-i támaszpont a nyíltság és az átláthatóság mintapéldája. Ilyen melegben hol is hűsölhetnénk jobban, mint mélyen a föld alatt. Mai –az átlagnál kicsit konteósabb- posztunkban jöjjenek hát a Deep Underground Military Base-ek, tehát a mélyen a föld alatt lévő katonai bázisok!

Wape barátunk (aki olykor a Lemilblogon is megjelenik kommentelőként) posztjára szeretnénk felhívni a tisztelt olvasóközönség figyelmét, ezen belül kiemelten azokét, akik a haditechnikai újítások körében is szeretik a hamisítatlan magyar történeteket... 

Kommentelni ide is tudtok, de a szerző biztosan értékelné, ha az ő blogjához is kerülnének új hozzászólások és információk.
 

Hogyan zajlott az ágyastoborzás az ókori Perzsiában? Ki készítette fel a jelölteket és milyen volt a felvételi vizsga? Ki nyerte meg a fődíjat? Milyen veszély fenyegette a királynét, ha kérés nélkül mert a férje elébe járulni?

Ha érdekelnek, a válaszok, olvasd el a bibliai Eszter történetének első részét. És kommenteld, mintha csak a lemilen lennél!

Okos emberek úgy tartják, az állam polgárai felett gyakorolt hatalmának egyik kulcsa az, hogy valamikor a történelem folyamán megtiltotta a magánbosszút, és azt – igazságszolgáltatás néven – saját monopóliumává tette.  

A zsidó naptár szerinti Adar hónap hetedik napja minden évben kiemelt fontosságú az izraeli hadsereg számára (is). Ekkor van ugyanis Mózes próféta halálának évfordulója. Miként Mózes sírhelyét is csak az Úr ismeri, Izraelben ezen a napon emlékeznek meg azokról a katonákról, pilótákról és tengerészekről is, kiknek nyughelye szintén ismeretlen: eltűntek és testük sohasem került elő. Így ezen a napon emlékeznek meg a Dakar tengeralattjáró legénységéről is. Ma erről mesél nekünk Hiryu2,0.

Skopoi, hemeroskopoi, kataskopoi

Legutóbb többen is a szememre vetették, hogy Asszíria és a Római Birodalom közt túl nagy az idő- és térbeli távolság, szóval leszek szíves a görögökről is írni, különben macskahadak lepik el jól karbantartott gyepfelülettel rendelkező kertemet. Nos, gyep az ugyan változatlanul nincs, de macskából elég a szomszédé – a miénk egy borús téli délelőttön megpróbált lefejelni egy gépjárművet, és nem ő került ki győztesen a meccsből – egyszóval akkor görögök. Tudom, tudom, sokkal hamarabb kellett volna, de az elmúlt fél évben sürgős innivalóim voltak, és az élet még sem mehet a pia rovására.
 

Ma ismét új szerzőt köszönhetünk a Lemilen. Super 64 mai előadásának témája a hidegháború egy kevésbé ismert, de magyar vonatkozásokkal is bőven felszerelt hírszerzési eseménysora lesz. Az egyedi stílusú írásban minden megvan, amire csak vágyhatunk: szó lesz atom-aknákról, szovjetekről, amerikaiakról és persze a magyar hírszerzés eredményeiről és buktáiról is. Ráadásul a történet rengeteg morális kérdést vet fel, melyek mindmáig nem tisztázódtak, nem ülepedtek le.  

Ám az események elmesélése előtt érdemes pár szót ejteni a dolog hátteréről, előtörténetéről is. Ugorjunk is a hidegháború kellős közepére! A szó Super 64-é.

A Paradise ugyebár a Mennyország. Ehhez képest iszonyúan tűz a nap, izzik a levegő. Sivatag, bármerre is nézünk. Egy kiszáradt tómeder. Csak bő 60 kilométerre vagyunk az USA nevadai atomkísérleti telepétől, így a területet korábban számos sugárszennyezés érte. Ilyen lenne a Mennyország…? Bármely egyházat csődbe vinne ez a hely. És nem csak azért, mert a környezet nem túl paradicsomi; hanem főleg azért, mert hivatalosan még csak nem is létezik. Csak egy Álomország – úgy is hívják: Dreamland. Még egy név a sokból. A világ egyik legismertebb titkos katonai bázisán vagyunk, amit általában úgy ismernek: 51-es körzet (Area 51).

A legfontosabb, első világháborús kísérleti harckocsik felsorolásából nem hiányozhat a hagyományos, nagy történelmi szövetségesünk K-Wagenje...

Biztonsági őrök (azaz élőerős őrzés-védelem) sok területen teljesítenek szolgálatot. Gyakran látnak el a védelem mellett portaszolgálatot, és sok esetben ők kezelik a különféle technikai védelmi berendezéseket is. Rendezvényeket biztosítanak, rendet tartanak és segítik a védett objektumba való ki- és bejutást. Mármint normális esetben. Sajnos ez a szakma is felhígult, és a jól képzett szakemberek között mára egyre több a gyengébb képességű dolgozó.  A biológiai fegyverek nyomasztása után most egy kicsit könnyedebb -nyári- poszt jön:  pár való életből vett történetet mesélek el a kívülálló szemével, pro- és kontra.  Jó szórakozást!   
 

Peter Shark folytatja az első világháborús kísérleti harckocsikról írt sorozatát, ezúttal az angolszász szövetségesek két izgalmas tank-tervezetével.

2001. szeptember 11-én Amerikának egy új fenyegetéssel kellett szembenéznie. Most kivételesen nem a repülőgépekről és a WTC-ről van szó, hanem azokról a borítékokról, melyekben a küldemény szövegét fehér porral is nyomatékosították. 22 ártatlan alkalmazott halt meg az anthrax spóráktól, és az esemény meglehetősen nagy pánikot okozott: a dolog megmutatta, hogy az addig szinte csak elméleti lehetőségként számon tartott eshetőség, azaz biofegyver bevetése békés lakosság ellen, mégis bekövetkezett. A bioterrorizmus valósággá vált.
 

Múzeumok Éjszakája 2011. június 24.

"Harcosok Éjszakája"
Kézitusa a magyar hadtörténelemben

Szent Iván éjjelén hagyományőrző csapatok segítségével korhű bemutatókra kerül sor a Hadtörténeti Múzeumban. Az éjszaka során látogatóink megismerhetik a katonai közelharc fejlődéstörténetét az Árpád-kortól egészen napjainkig.
 

Peter Shark kolléga elhatározta, hogy egy sorozat keretein belül bemutatja nekünk az első (majd a második) világháború kísérleti harckocsijait. Nem szaporítjuk tovább feleslegesen a szót, beszéljenek a mérnökien precíz mondatok és a - ma már néha mókásnak tűnő - képek. A mai első posztban az oroszok két monstrumáról olvashatunk.

1972-ben aláírták, majd 1975-ben hatályba lépett a Biológiai- és Toxinfegyver Egyezmény (BTWC). Ezt a megállapodást az Egyesült Államok és a Szovjetunió közösen harcolta ki, és ők is voltak a leszerelés fő ellenőrei is. A szerződést számos más ország aláírta. Megtiltotta a biológiai fegyverek fejlesztését, gyártását, tárolását, és persze bevetését. Emellett a meglévő készleteket le is kellett szerelni, de ennek ellenőrzéséről az egyezmény nem nyilatkozott. Emiatt, és további hibái miatt később több felülvizsgálati konferenciát is tartottak, de végül csak 2009-ben sikerült a megerősített, kiterjesztett megállapodást aláírni. 

Ha Mosquitóról van szó, Hiryu2,0 nem ismer tréfát. Ezúttal Koppenhágába kalauzol el bennünket, a II. Világháború egy fontos, de talán kevésbé ismert  mosquitós akciójához. Azoknak ajánlja ezt a posztot, akik úgy gondolják, hogy a háború olyan, mint egy hollywoodi film: a jófiúk győznek, maximum egy-két sebesültjük és halottjuk van, (persze mind szívlövés, hogy ne kelljen szenvedniük), aztán a győztesek zászlót lengetnek és mindenki nevet.

Hát nem.

Kedves olvasók, szerzőtársak, szerkesztők!

Kevésbé tisztelt bérolvasók!

Alulírott alapító atya tájékoztatlak benneteket, hogy mindenféle bokros teendőim és más irányú elfoglaltságaim miatt most úgy másfél-két hónapig nem tudok a Lemillel (sem) foglalkozni. Értem ezalatt azt is, hogy - az örvendetesen megszaporodott - vendégposztokat sem tudom szerkesztésre bevállalni. Arra kérek tehát mindenkit, hogy ezt vegye figyelembe.

A jövőről (vagyis az augusztus után időszakról) pedig végképp nem tudok nyilatkozni, de meggyőződésem, hogy - történjen bármi - a Lemilblog (velem vagy nélkülem) tovább fogja gyarapítani szerzői és olvasótáborát.

Kellemes nyarat mindenkinek!

tiboru

"...Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot.
És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.
Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot..."

                       Ezékiel próféta könyve 14. rész 

Mai (eredetileg külföldi) rövidhírünk csak nagyon-nagyon távolról cseng össze a magyar szolgálati nyugdíjasok problémáival, az igazságügyi államtitkár eszmefuttatásával a jogállamiságról és a szerződések mibenlétéről, a demonstráló rendvédelmisek tiltakozásaival, továbbá az élet, a halál és a szerelem nagy és örök kérdéseivel.

A lényeg: az egykori boszniai szerb hadsereg főparancsnoka (aki - a vádak szerint legalábbis - népirtásért felel, többek között a Srebrenicában elkövetett borzalmakért), szóval Ratko Mladics tábornok számára jó hír a sok szar mellett, hogy a jövő héttől ismét folyósítani fogják neki a jugoszláv hadseregben eltöltött szolgálati évei után járó nyugdíjat, melynek kifizetése - a körözött generális bujkálása miatt - 2005 óta szünetelt. A belgrádi nyugdíjbiztosító pénztár hamarosan 47 ezer eurónyi dinár elmaradt kifizetését pótolja. Ezt követően pedig havi 900 eurós (körülbelül 245 ezer forintnyi) nyugdíjra számíthat.

Mit szóltok hozzá?