Az utóbbi hetekben nehezen lehetett olyan biztonságpolitikai és/vagy titkosszolgálati szakértői nyilatkozatra bukkanni, vagy a terrorhelyzettel foglalkozó cikket olvasni, amelyben ne fordulna elő a bűvös HUMINT betűszó. Jó esetben meg is magyarázzák (még ennél is jobb esetben helyesen), hogy mit is értünk ezalatt, tehát (legalábbis ilyen szempontból) elérkezett a Kánaán: saccra mondom, hogy napjainkban a magyar lakosság nagyobb hányada van tisztában ennek jelentésével, mint ahányan értik mondjuk az „aszimmetrikus hadviselés” vagy a „genderelmélet” kifejezéseket.
Az intek csodálatos világa azonban nem merül ki a HUMINT-ban; az érdeklődők számos további hasonló rövidítéssel találkozhatnak a hírszerzéselmélettel foglalkozó kiadványokban, s most azok kedvéért, akik még csak az út elején járnak (vagy simán csak szeretnének bennfentesként megnyilvánulni a kedvenc sörözős törzshelyükön, kivívva a kémszakmával még köszönőviszonyban sem lévő, de a téma iránt érdeklődő cimboráik osztatlan elismerését), a Lemilblog most egy kis virtuális fejtágítót tart a témakörben.
Elvtársak!
Van egy hobbi, amit mindenki ismer, de relatíve kevesen űzik. Sokan lenézik, merthogy szerintük csak drága játék, akik csinálják, azok viszont már-már vallásos áhitattal mélyülnek el benne. Ez a hobbi a makettezés. A blogunk témájához azonban több szállal is kapcsolódik, főleg ha kicsit megpiszkáljuk a makettezés igen mostohán dokumentált őstörténetét. Az alábbiakban kiderül majd az is, hogy a makettezés a mai modern haditechnika elengedhetetlen része, hogy a harcászati-hadműveleti tervezésnél milyen maketteket használnak, vagy hogy milyen szerepe van a maketteknek egy atommeghajtású repülőgép-hordozó fedélzetén. Sőt, az is kiderül, hogy milyen nem létező haditechnikát dobozoltak be a neves makettgyártók.
A második világháború kitörésekor a világ flottáiban a nagy csatahajók, és a nagyobb cirkálók voltak a zászlóvivők. Bár sok jel mutatott arra, hogy a nagy tűzerejű páncélos hadihajók ideje leáldozóban van, a régi doktrína hívei ragaszkodtak ezekhez a drága óriásokhoz. A háború viszont ékesen bizonyította, hogy a jövő fegyvere a repülőgép, a haditengerészeteknél pedig a repülőgép-hordozó. Az USA hadba lépése után megindult a repülőgép-hordozók erőltetett ütemű gyártása, a hordozókon üzemeltethető repülőgépek fejlesztése, és a pilóták kiképzése. A kiképzést néha meglepő technikai megoldásokkal segítették.
Cikkajánló rovatunk palettáján a testvérblogunkról, a Katpolról ajánlunk Nektek hang- és képanyagot. 
A napokban került a kezembe a tekintélyes és népszerű amerikai hadtörténeti magazin, a nem túl meglepő című Military History 2016 januári száma, melynek címlapjáról Erwin Rommel tábornagy néz farkasszemet az olvasóval, s ezek a provokatív szavak láthatók: Csalás (csaló) volt-e Rommel? A Sivatag Rókája nem szégyellte fényezni önnön harci renoméját.
”Így aztán nem maradt egyéb hátra, mint a Körmöcbánya és Besztercebánya közti hegyháton átvivő igen kétes utat használni, még a poggyász és az ágyúk egy részének kockáztatásával is.
Nemcsak a gyerekek várják a karácsonyt, hanem a katonák, de még a Lemil olvasók is.
A Nagy Háború végét lezáró békeszerződések nem rendezték sem a kirobbanásához vezető konfliktusokat, sőt újakat teremtettek. A vesztes államokra kényszerített lefegyverzési megállapodásokat nem tartották be, hanem keresték a visszavágáshoz szükséges arzenál megteremtéseinek módjait. 
először beletúrunk a csendőrök szennyesébe, majd elkísérjük őket az újabb világháborúba, végül megnézzük azt is, hogy mi történt velük 1945 után. Hát, nem sok jó... de menjünk sorjában! Legutóbb ott hagytuk abba, hogy az 1867-1945 közötti Magyarországon óriási társadalmi egyenlőtlenségek voltak, és mivel ezeket politikai eszközökkel nem sikerült megoldani, jobb híján a csendőröket küldték ki rendet rakni. Ezt pedig a történelem nagyjaink kevésbé jó döntései között kénytelen számon tartani, mert a csendőr nem vitát nyit, hanem tüzet.
bűnözésének és bűnüldözésének apró-cseprő részleteiben. Ma egy kicsit még folytatjuk ezt a részt, aztán végképp magunk mögött hagyjuk a lókötő betyárokkal és enyves kezű hegyi pásztorokkal teli, az utókor szerint mégis oly boldog Monarchia-beli békeidőket, mert jön a 
Két, szorosan össze nem tartozó, de egymással kapcsolatban álló rövidhírt szeretnék megosztani veletek, amit aztán lehet akár vitaindítónak, akár bármi másnak tekinteni. Mindkettő az elmúlt 72 órában jutott a szerkesztőség tudomására, s a párizsi merényletek egyfajta folyományaként is értelmezhető. Mivel mindkettő HUMINT-forrásból származik, nem tudok melléjük rakni se linket, se jegyzőkönyvet, se más objektív bizonyítékot. Azt viszont felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy mindkét információ A1-es besorolású, tehát mindkét forrás megbízható és ellenőrzött, valamint a történést ő maga élte át, tehát nem mástól hallotta. Ahogy mondani szokás: ha nekem hazudtak, akkor én is hazudok nektek. Leellenőrizni egyiket sem tudtam, de a
r tevékenységének ismertetését, erdőkkel, pásztorokkal, élőkkel, hullákkal, fogolykíséréssel, nyomozással, gyújtogatással és egy öreg betyárral, aki hónapokig vezette az orránál fogva fél Magyarország csendőrségét.
Ezek most a döbbenet és a gyász órái, friss posztra, elemzésre nincs intellektuális kakaóm. Viszont írtam én kereken tíz hónappal ezelőtt 
a csendőri életpályamodellel is. Ebben a részben kicsit közelebbről vesszük szemügyre a csendőrök tevékenységét: a felszerelés és az egyenruha bemutatása után betekintünk a csendőrőrsök dolgos hétköznapjaiba, majd kimerészkedünk a laktanya kapuján és megnézzük, hogyan boldogult egy csendőrjárőr 
Elég érdekes törvénymódosítási javaslattal
történelem alapvetően nem szűkölködik vitatott megítélésű fegyveres testületekben, a Magyar Királyi Csendőrség viszont talán a legtöbb indulatot kiváltó mind közül- elítélői a csendőrök munkás/parasztmozgalmak elfojtásában, illetve a második világháborús népirtásokban való részvételét, éltetői pedig bűnüldöző- és bűnmegelőző tevékenységük kortársak csodálatát is kiváltó eredményességét hozzák fel a vitákban.
Amikor közel nyolc évvel ezelőtt (atyaisten, 2880 nap telt el azóta!) elindult a Lemilblog és megírtam 
Itt, a Lemilen nem igazán szokhattatok hozzá, hogy ilyen rövid, egy-két mondatos posztokat teszünk fel, de a mostani hír annyira meglepő volt, hogy nem teketóriáztunk és simán feltesszük, kommentár nélkül. Mint mindig, most is kíváncsiak lennénk a véleményetekre Nekünk is van, de hogy ne befolyásoljunk senkit, most inkább nem tesszük közkinccsé.
Utolsó öt komment