Úgy tűnik, Csurinak (a feleségemnek) igaza volt, amikor arra a kötelező kérdésre, miszerint "mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?", gyermekkorában (villogó szemekkel és roppant következetesen) mindig azt válaszolta: vendég!
Vendégnek lenni ugyanis nagyon jó dolog; eléd teszik a kajapiát, nem kell levenni a cipődet, ha belépsz a szobába, nem teremt le senki, ha levered a poharat, sőt, a buli után a mosogatással sem kell bajlódnod.
Blogunk olvasói közül (akik egyáltalán nem klasszikus vendégek, hiszen kaját és piát hoznak magukkal, sőt, a házigazdáknak is juttatnak belőle!) egyre többen veszik komolyan nyitóposztunk (nem is annyira) burkolt felhívását, és küldenek hadtörténeti munkákat. A szerkesztés jogát továbbra is fenntartjuk - na nem mintha eddig olyan sokat kellett volna hozzápiszkálnunk a beérkező anyagokhoz.
Mostani anyagunk szerzője
Neoprimitív kolléga, akit eddigi kommentjeiből ítélve minimum lelkes műkedvelőnek ismerhettünk meg, a Skót Királyi Szürkékről szóló posztja azonban arról árulkodik, hogy talán még ennél is több. Tárgybeli egységről egy rövid poszt már született hat hónappal ezelőtt tiboru aa. tollából (csurtus néven)
egy bloggal odébb, de Neoprimitívnek ezúttal elnézzük, hogy dokumentálódás közben nem ásott elég mélyre - már csak azért is, mert több szem többet lát.
Következzék tehát Neoprimitív, a Szürkék hegedűse!
Utolsó öt komment