A blogot kitartóan látogató olvasók számára Molnibalage neve nem ismeretlen. A modern légi hadviselés és légvédelem lelkes és alapos műértője ő, akinek írásai terjedelmi okokból nem férnek blogunk oldalaira. Nemrégiben hozzáfogott egy igen terjedelmes írásnak, aminek "kedvcsináló" első 60 oldalacskáját ajánlom most az érdeklődők figyelmébe. Ez a hatvan oldal igazából a nemsokára megjelenő maradék 365 oldalnyi fő rész bevezetője, amiben már olyan információk olvashatók, amik miatt nyugodtan vehetnénk egy egész kerek, saját lábán álló műnek. Az írás közérthetően fogalmaz, emiatt a légi hadviselésben bizonytalanul mozgók számára is érdekes olvasmány. Nem kell félni az amúgy ilyen írásokban tömegesen előforduló katonai szakszavaktól és rövidítésektől, mert mindegyikre frappáns és tömör választ kap az olvasó. A szóbeli magyarázatokat jól szerkesztett ábrák és képek segítségével teszi a szerző könnyebben emészthetővé. Az alább linkre kattintva érhető el az oldal, ott pedig további lehetősége, úgymint a letölthető formátum, meg a mellékletek. Kellemes olvasást!
https://htka.hu/2016/12/21/haditechnikai-osszefoglalo-kulonkiadas/

Amint azt minden bizonnyal sokan tudjátok, 48 órával ezelőtt, 2016. december 25-én, vasárnap, karácsony első napján a Szocsiból történő felszállást követő hetedik percben a Fekete-tengerbe zuhant az orosz védelmi minisztérium RA-85572 lajstromszámú, Tu-154B-2 típusú szállító repülőgépe, fedélzetén 
A katonai repülés és szárazföldi haditechnika iránt világszerte nagy az érdeklődés. Európában évente többször is rendeznek ilyen bemutatókat, rendre hatalmas tömeg és osztatlan siker közepette. Sajnos idehaza az a szomorú helyzet, hogy pénzhiányra hivatkozva egy ideje nem rendeznek már katonai repülőnapot, noha igény volna rá. Az ilyen rendezvényeken a civil közönség ízelítőt kaphat a saját országának légierős mindennapjaiból, és más országok technikáit is megcsodálhatja, földön és levegőben egyaránt. Molnibalage kollégánk Ostrava-ba látogatott az idén ahol a NATO országok mutathatták be haditechnikájukat. Nem csak a repülőgépek szerelmeseinek jutott ki a jóból, hanem a szárazföldi "csörömpös" technika kedvelői is jól lakhattak. Az alábbi linken olvashatjátok az erről készült, fényképekkel bőségesen megtámogatott alapos beszámolót. Molnibalage nem csak a fényképezőjét kattogtatta bőszen, és nem csak a saját benyomásait írta le, hanem nem volt rest kérdezni a személyzetektől, így szerezve pontos és érdekes információkat. A cikk kellemes és bőséges olvasmány, jó szívvel ajánlom mindenkinek!
A Lemilblog 
Tapasztalataim szerint a hadtörténelem és a haditechnika iránt érdeklődők egyik kedvenc szellemi játéka azon filozofálni (esetenként vitatkozni), hogy melyik fegyver, fegyvertípus, fegyverrendszer hagyta ott leginkább a nyomát a hadviselés (és ezzel párhuzamosan az emberi történelem) alakulásán. Kevesen vitatják, hogy a mindenkori műszaki fejlődés gyökereinél számos esetben katonák állnak, s az általuk kifejlesztett, feltalált vagy tökéletesített cuccok csak azután válnak a civil élet részeivé, hogy ezeket a valóságos vagy virtuális harctereken már kipróbálták, katonai felhasználásukat letesztelték. 
Ha azt mondom: vitorlázó repülő, akkor sokak előtt felsejlik egy kecses, áramvonalas forma, a csendes suhanás, méltóságteljes körözgetés a termikek hátán. Kétségtelen, hogy ez a szép technikai sportág ma így néz ki, a sporteszközök, vagyis a repülők az első ember által készített siklórepülők leszármazottai. Volt viszont egy viszonylag rövid, de véres történelmi időszak, amikor a vitorlázó repülők komoly katonai hadműveletekben vettek részt. A katonai vitorlázók a 2. világháború idején élték virágkorukat, és sok esetben egészen különleges tervekben és feladatkörökben kaptak főszerepet. Ennek a rövid életű katonai eszköznek rövid történetét olvashatjátok alább.
Az évszázadokon keresztül kitartóan és professzionálisan folytatott, kiváló eredményeket produkáló ország- és nemzetimázs-offenzívának köszönhetően Nagy-Britanniát és úgy általában a briteket körüllengi a sportszerűség, a korrektség és az úriemberség aurája. Teljesen érthető módon ez a mesterséges légkör kiterjed Őfelsége fegyveres erejére és titkosszolgálataira is, gondoljunk az első világháborús, immáron klasszikussá vált „úriemberek nem olvassák el mások leveleit”-toposzra, a végtelenségig gentlemanlike James Bondra vagy a ragyogóan megrajzolt George Smiley alakjára, akinek az esendőséget és a humanizmust mindig sikerül becsempésznie a titkos műveletek mocskos világába. A britek mindig minden alkalmat megragadtak, hogy – amerikai kuzinjaikkal, vagy pláne az ősellenség franciákkal, netán az oroszokkal szemben – kihangsúlyozzák: hadseregüktől és gumitalpú szervezeteiktől mindig is távol álltak azok a piszkos módszerek és technikák, amelyek szövetségeseiket és vetélytársaikat jellemzik.
volt. A
A legutóbbi, 
Ideológiai irányultság, történelmi ismeretek és politikai szimpátiák függvényében a Szovjetunió megszűnését tulajdonították már 
"SZTÁLIN ELVTÁRS SZÓZATA A NÉPHEZ
A háborúk első számú szenvedői mindig is a katonák voltak. A frontokon harcolók mögött azonban ott volt a hátország támogatása, úgy anyagilag, mind lelkileg. Ha a hátország hite megrendült, a fronton harcoló katonák még inkább kiszolgáltatottá váltak. A történelem számos esetet ismer, amikor a hátország elfordult a katonai vezetéstől és ez megpecsételte a háború sorsát. A politikai, katonai vezetésnek tehát elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy a nem harcoló civil közvéleményt maga mellett tudhassa. Ez a katonák moráljára jó hatással volt, tudták, hogy ha hazatérnek, nem kell lesütött szemmel járniuk, az elesetteket gyászolók fájdalmát pedig enyhíthette a tudat, hogy fiuk, apjuk nem hiába adta életét. Voltak esetek, amikor egy ilyen mozgalom alulról szerveződött, nem a politika indította el. Ilyen volt az Amerikai Egyesült Államok történetében az elesett katonák anyjait tömörítő Gold Star Mothers Club.
Úgy 200 nappal ezelőtt ezeken az oldalakon 

Április elseje a bolondok napja, szokták volt mondani, és bizony a Lemilblog sem maradhatott ki a hülyülésből. Az elmúlt két év 
Mindennemű katonai hadművelet a felderítéssel kezdődik. A támadni készülő hadseregnek minden információra szüksége van egy sikeres hadművelet megindításához. A felderítés a védelemre berendezkedett hadsereg számára is létfontosságú. Sokáig az emberi szem volt a felderítés első számú „eszköze”, azonban a haditechnika fejlődésével előtérbe kerültek 
Az utóbbi hetekben nehezen lehetett olyan biztonságpolitikai és/vagy titkosszolgálati szakértői nyilatkozatra bukkanni, vagy a terrorhelyzettel foglalkozó cikket olvasni, amelyben ne fordulna elő a bűvös HUMINT betűszó. Jó esetben meg is magyarázzák (még ennél is jobb esetben helyesen), hogy mit is értünk ezalatt, tehát (legalábbis ilyen szempontból) elérkezett a Kánaán: saccra mondom, hogy napjainkban a magyar lakosság nagyobb hányada van tisztában ennek jelentésével, mint ahányan értik mondjuk az „aszimmetrikus hadviselés” vagy a „genderelmélet” kifejezéseket.
Utolsó öt komment