Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Brit tudósok

Napjainkban egyre  közelítünk egy újabb,  veszélyesebb vörös vonalhoz: az iráni atomprogram egyre közelebb jut ahhoz, hogy egy más országokat elpusztítással fenyegető teokrácia kezébe kerüljön nukleáris fegyver. A nemzetközi közösség ugyan bízik szankciói erejében, de én úgy vélem, ez hiú remény. A sokkal keményebb szankciók sem  akadályozták meg az észak-koreai rezsimet, hogy hogy elkészítse saját atomfegyverét. De elpusztíthatóak-e az olyan,  a mélyen föld alá telepített létesítmények, amelyek az iráni atomprogram kulcselemeit tartalmazzák?

     A Surcouf maga volt az ellentmondások megtestesülése: egyrészt korának legnagyobb tengeralattjárója, a francia hadiipar egyik büszkesége,  másrészt  egy alapjában tévesnek bizonyult elvek alapján megépített hibagyűjtemény. Legénysége saját szövetségesei ellen is  harcolt, és bár alig vett részt harci cselekményekben, mégis segített kiváltani egy világhatalom haragját.

Az első világháború után  1922-es Washingtoni Flottaszerződés szigorúan megszabta, hogy az aláíró államok a nagy felszíni egységek, a csatahajók, cirkálók közül hány darabot tarthatnak szolgálatban, és korlátozta azok vízkiszorítását, tüzérségük maximális kaliberét, és darabszámát. A szerződés keretszámait úgy szabták meg, hogy garantálja az Egyesült Államok és Anglia tengeri fölényét: a számukra engedélyezett flották együtt több nagy egységgel rendelkezhettek, mint az összes többi szerződő félé összesen. Nem csoda, hogy az aláíró államok jó része meg sem várta, hogy megszáradjon a tinta a papíron, azonnal keresni kezdte a lehetőségét annak, hogy többé-kevésbé vitatható módon kijátssza a szerződés számukra hátrányos pontjait.

Az október hatodikai gyásznapon - jó esetben - iskolai, vagy önkormányzati rendezvényen megemlékezünk az aradiakról és az őket halálba küldő hiénáról, ám a szabadságharc utáni megtorlás más áldozataira is érdemes gondolnunk. Az Aradon később kivégzett Kazinczy Lajos, a vagy a szamosfalvi vértanúk szomorú története sem elfelejtendő. A megtorlógépezet néha civileket is a legsúlyosabb büntetéssel sújtott, gondolva itt a kivégzett mátrai gerillákra, vagy az erdélyi Maderspach család tragédiájára. Emlékezzünk rájuk is, ne csak Damjanich János, Schweidel József, Leiningen - Westerburg Károly, vagy a többi aradi honvédtiszt nevét őrizzük, hanem a szabadságharc magyar és más nemzetiségű mártírjaiét is.   

(Az eredeti, magyar nyelvű cikk itt található.)

 „Raz na zawsze trzeba położyć kres fałszywemu szentymentalizmu węgrów wobec polaków!” - sformułowała opinię hitlerowców gazeta Berliner Zeitung jeszcze w pierwszych tygodniach wojny, odzwierciedlając oburzenie niemieckie z powodu ponownego zapłonięcia koleżeństwa broni polsko-węgierskiej. Tak wygląda, że ani wtedy, ani dotąd nie udało się położyć kresu temu koleżeństwu „sentymentalnemu”. Krótko przedstawimy ledwo znany rozdział tej przyjaźni.

W r. 1944 po wielu porażkach oddziały niemieckie powoli cofały się na zachód. Sprzymierzone dywizje węgierskie walczyły na terenach północnych

Elérhető testvérblogunk a Konfliktus és Konspiráció új podcastje:

"Sandra Bullock helyett a hadviselés legújabb frontjáról, a kibertérben zajló küzdelemről beszélgettünk és szokásunktól eltérően, hazai témákat is érintettünk.

Beszélgetőpartnerek:
CN, Marton Péter, Keleti Arthúr, Huszár Viktor, Szöllősi Gábor, Benicsák Péter"

A nagyformátumú betyárok igazából nem voltak sokan, világhírre kevesen tettek szert, talán csak Rózsa Sándor, Billy a Kölyök, Jesse James, Rinaldo Rinaldini és egy szemüveges fiatalember Brazíliából, Lampião magyarul a "Lámpás". Nehéz a hírhedt banditák kegyetlenségi versenyében dobogós helyezést elérni, de Lampião simán vert (ölt) mindenkit, feleségével a "Szép Máriával" a nép minden (ál)szeretete ellenére igazi ámokfutásban kegyetlenkedtek a brazil sztyeppéken évtizedeken át. 

Történetünk a brit flotta ifjú büszkesége, a Bedale romboló vízre bocsátásával kezdődik, a szárazdokkból Scapa Flow vizébe 1941. májusában csúszott le a sólyáról a méltóságteljes hadihajó, ekkor még brit zászló alatt és HMS, Őfelsége Hadihajója besorolással. A hajó klasszikus feladatokat végzett 1941-ben, a 15. flotta kötelékében végzett kísérő és

járőr feladatokat,

kikötője Plymouth lett.

Számtalan bevetés és egy év elteltével a negyedik éve harcoló brit flotta kínzó emberhiányát egy frappáns ötlettel oldotta fel az Admiralitás, a szárazföldön magyar és román segítséggel Nagy-Britanniába menekült, vagy más, vízi úton odajutott lengyel haditengerészek gondjára bízták, kölcsönözték a friss hajót. A lengyel tengerészek négy utat választhattak, átküzdhették magukat vízen szövetséges vizekre, vagy szárazföldön menekültek (mint például a hajó időlegesen másik kapitánya, Wronski, aki Budapesten át menekült Londonba), áthajóztak Svédországba, ahol kivárták a háború végét, illetve hadifogságba estek, német, vagy orosz lágerbe, de ez a negyedik szükségmegoldás volt a lehetséges legrosszabb választás az életben maradást illetően. A negyedik háborús évben egy havi betanítás és Csatornabéli kiképzést követően 1942. júniusában az átkeresztelés után a felső képen látható

Szinte minden háborúban részt vesz. Amióta az ember létezik és háborúzik, azóta van jelen minden nagyobb hadjáratnál, és sok ezer éven át gyakorolt alapvető hatást azok kimenetelére.

A rettegett Járvány Tábornok mindig a legkritikusabb pillanatban, a leggyengébb ponton támadott. Egész hadjáratok, uralkodók, országok, sőt, birodalmak sorsáról döntött. Legyőzhetetlen hadai ezernyi áldozatot szedtek, és nem volt menekvés előlük. Sok-sok évnek kellett eltelnie, mire végre méltó ellenfélre talált néhány fehér köpenyes, tűkkel és oltóanyagokkal felszerelt orvoscsapatban. 

Ám igazán sosem lehetünk tőle biztonságban. 

Testvérblogunk, a Konfliktus és Konspiráció legújabb adásában:

"Szíria lelőtt egy török vadászgépet. Oda a barátság? Vajon lehet még törökmézet kapni Damaszkuszban?"

A beszélgetőpartnerek ezúttal:
CN, Wagner Péter, Benicsák Péter

A karóról foglalkozástól és élethelyzettől függően más-más juthat az ember eszébe, a diákok az egyesre, a borászok a tőketámasztékra, a bányászok pedig az ácsolat alkatrészére asszociálnak e szó hallatán, a Lemilt egyre gyakrabban látogató nőnemű, valamint a fiatalkorú olvasók miatt a szó ékezetes jelentéséről most nem szeretnénk értekezni. Inkább nézzünk egy legendás, vagy inkább hírhedt személyt, aki még a neveit is erről a faragott fadarabról kapta. De vajon volt-e valós oka, hogy Európa- szerte elterjedtek a német - szász elbeszélések a kegyetlen Drakula tetteiről? Volt. A legkorábbi, fennmaradt öldöklős szakirodalom 1485. táján Bartholomeus Gothan nyomdájában látott napvilágot Lübeckben. Az ősi horrorponyva érdekes magyar vonatkozása, hogy az ősnyomtatvány mindössze hat levélből állt, s az egyetlen mai példánya nálunk, a Széchényi Ferenc könyvtárban olvasható. Főhőséről, a havasalföldi vajdáról, a ”törcsvári gyilkosról” sok legenda él még ma is, a vámpírkultusz kialakulását Rohr 1679-es korai vérgőzös könyve, továbbá az 1732-es Laurea Medica, valamint Harenberg 1733-as vámpírokról és vérszopókról szóló könyve is erősítette. Igaz ugyan, hogy Mária Terézia 1755-ben betiltotta a boszorkányüldözést, ám a babonák és a

A General Protection Fault harmadik részénél még adós maradtam egy (-két) történettel. Ez a sztori viszont annyiban nem illeszkedik abba a sorozatba, hogy inkább a háttere, az előtörténete az érdekes.

Szenteljünk tehát most pár sort a hidegháború egy jelentős hírszerzési esetének és a történelem egyik legnagyobb ipari robbanásának. Kukkantsunk hát bele a Farewell-dossziéba!

Hajdú Zoltán visszatérő olvasónk jóvoltából a rendvédelmi fiaskókkal ismerkedünk. A rendvédelmi szerveknek sokszor mások jogait kell törvényes keretek közt korlátozniuk, hogy elláthassák a köz érdekében rájuk ruházott feladataikat. Nagyon érzékeny dolgokról van itt szó, hiszen ha bizonyos feltételek fennállnak, olyan dolgokat is tehetnek, amiket mások nem: beléphetnek magánterületre, mozgásukban korlátozhatnak hosszabb rövidebb ideig személyeket, vagy velük szemben kényszer intézkedéseket - törvényes erőszakot is alkalmazhatnak, ha végképp szükséges és az eredmény másképp nem érhető el. Na igen, de mi történik akkor, ha homok kerül a gépezetbe és hibák sorozatát követik el? Ezt tudhatjuk meg a következő posztból.

Ruby Ridge ostroma

I

Előélet

Ezerkilencszázkilencvenkettő augusztusában amerikaiak százezreit kötötte le a sokaktól távoli Idaho államban játszódó (hivatalos szóhasználattal) „incidens”. Több száz szövetségi ügynök, a U.S. Marshalls Service tagjai, mesterlövészek, helikopterek, és egy páncélozott szállító harcjármű (APC) vonult fel egy hegyi kalyiba köré egyetlen család, az apa, a felesége, két lányuk, egy fiuk, pár hónapos kisbabájuk és egy fiukként befogadott 23 éves fiatal felnőtt ellen abból a célból, hogy a szökevényként nyilvántartott családfőt, Randy Weavert elfogják, és a törvény színe elé vigyék. A több halálesettel végződő ostrom megrendítette az amúgy sem mély bizalmat az Egyesült Államok igazságszolgáltatásának végrehajtó szerveiben, és hatással volt bizonyos későbbi eseményekre, többek között a Waco-i, sokkal több áldozattal járó ostromra, és ezzel együtt az Oklahoma City-i merényletre, valamint áttételesen a Columbine High Schoolban elkövetett mészárlásra. Mi volt a kiváltó ok, és hogyan került ez a család szembe ekkora túlerővel?

Vitaposztunkban az EB mérkőzéseiről lehet elmélkedni, persze nem a zöld gyepen zajló meccsekről, hanem az utcai harcokról. Mi a szakma és a laikusok véleménye a rendvédelmi erők munkájáról, az éles lőfegyver használatáig is elmenő lengyel rendőrségi akciókról, az ukrán policájok erőfeszítéseiről? Mi, magyarok is érintve vagyunk annyiban, hogy az őrizetbe vett huligánok között van magyar állampolgár is, országunk hírnevét öregbítendő harcos ("...együtt harcolt, itta borát.") cselekedetek miatt. Véleményetek?

A török megszállásról és a magyar függetlenségért harcolók küzdelmeiről olvashatunk, kéretik a kor sajátosságait is átgondolni, mielőtt a kedvenc sportunk, a hazaárulózás igéjét a kommentbillentyűzetünkre vennénk. Időugrás következik, tessék magunkat a csataterek és a békésebb szerájok és a háremek török világába képzelődni! Mintegy 330 éve, a törökök számára győzedelmes "Vasvar Antlaşması" Lipót császár számára kényszerű megoldás volt, mentségére legyen mondva, hogy ő a birodalmára leselkedő veszedelmet nem kelet felől, hanem nyugatról,

Testvérblogunk, a Konfliktus és Konspiráció legújabb műsorában ezúttal Afganisztán jövőjéről, illetve a NATO-csúcsról beszélgetett CN, Marton Péter, Wagner Péter, Benicsák Péter.

A beszélgetés meghallgatható/letölthető az alábbi lejátszón is:

 Harcosnők és Harcosok!

Egy kitűnő oldalra hívnám fel a figyelmeteket, akit érdekel a porosz hadsereg kialakulása, története, felépítése, ruházata, fegyverzete, ereje, vezetése, taktikája, az feltétlenül szánjon rá időt és olvasgasson! A német nyelv tudása ajánlott, de érdemes azoknak is benézni, akik nem beszélik a dán háború ravasz taktikusának, Bismarck-nak a nyelvét, ugyanis számos kép segít az információk megszerzésében.

Íme tehát újra az ajánlott oldal:

http://www.preussenweb.de/armee.htm

- Halló, ön özvegy Kovács Lajosné a Rottenbiller utca 88-ból?
- Igen, én vagyok.
- A kedvenc bankjából telefonálok, és szeretném megkérdezni, hogy jól érzi-e magát Thaiföldön?
- Dehát én itthon vagyok Budapesten! Nincs nekem pénzem Thaiföldre utazni....
- Hát, most már tényleg nincs. Épp fél órája emelték le az egészet a számlájáról Bangkokban...

A fenti beszélgetés persze fikció, de mind tudjuk, hogy a valóság ihlette. Elég egy megfelelően preparált bankautomata, egy óvatlan ügyfél, és már másolják is le a bankkártyánkat valahol a világ túlsó felén. 

Az állatos agybemelegítés után világosan kirajzolódik jelen értekezés témája, az 1849-es (csak a nyári!) orosz beavatkozás hátterének feltérképezése, valamint az ideológiai és a gazdasági szálak összefonása a forradalmak és ellenforradalmak Európájában. A lepel lehull, tessék figyelmesen, a sorok között is olvasni!

 2000. december 11-én tengerészgyalogos katonák tartottak vissza a bázisukra, az Észak-Karolinában lévő New Riveri tengerészgyalogos-támaszpontra. Egy kimerítő gyakorlaton voltak túl, ám aznapra még hátra volt számukra egy eléggé megterhelő túlélő-program: a lezuhanás. 

Az őket szállító MV-22 Osprey repülő-helikopter gép már közeledett a bázis felé, így lassítani kezdett. Ekkor önműködően elindult az átkapcsolás repülőgép-üzemmódból helikopter-üzemmódba, aminek pontosan így is kellett történnie. A két rotor-pod hajtómű-gondola szépen fordulni kezdett, ám pont ebben a pillanatban az egyik hidraulika-cső megunta, hogy állandóan dörzsölődik valamihez, és eltört. Ettől az egyik hidraulika-rendszer leállt, de ez még nem lett volna akkora baj, hisz volt belőle tartalék. Érkezett egy vészjelzés a pilótának a csőtörésről és arról, hogy a hajtómű-gondolák köztes állapotban rekedtek. Na innen kezdődtek a gondok.

Pontosan ma öt éve történt, hogy a dél-portugáliai Algarve egyik luxus üdülőhelyéről, a Praia da Luz egyik apartmanjának szobájából szőrén-szálán eltűnt egy angol kislány, Madeleine McCann. Az eltelt közel kétezer nap és a sokszázezer munkaóra, amelyet a portugál és a brit rendészeti szervek, valamint titkosszolgálatok munkatársai belefeccöltek az ügybe, mindeddig nem hozott ereményt.

Gloria Mundi a portugálos blogján eleveníti fel az ügy furcsa (és még furcsább) részleteit, s keresi a választ az eredeti kérdésre: mi történhetett Maddie-vel?

Szép új világunkban egyre több légicsapást hajtanak végre távirányítással működő repülőgépekről. Miféle gépek ezek és kik irányítják őket? A Konfliktus és Konspiráció legfrissebb adásában erről beszélget: Ablaka Gergely, CN, Marton Péter, Rammjaeger83, SchA, Benicsák Péter

2012. 04. 14-15.

- Mosonmagyaróvár -

XVI. Nemzetközi Makett Kiállítást és Verseny.

A szó és a kép Machaerophorusé.

Egy agyonhallgatott háború képeit vetítjük most a Lemilblog vásznaira, kérjük, foglalják el helyeiket, kezdődik az előadás, popcorn, kóla, minden jöhet, földre szotyizni nem ér! Induljon hát a vetítés, jó szórakozást kívánunk, a mozigépész kezdheti a tekercs pörgetését!

Napóleon nyugdíjazása

után kialakított egyensúlyi politika szerint a négy európai nagyhatalomnak (Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria és Oroszország) meg kellett akadályozni, hogy a fiatal és öntudatra ébredő új államok megváltoztassák a külpolitikai erőviszonyokat.